Galaxisok: A teljesség felé; Felkelek... - Slágerek a prózavers határvidékéről | Arany-köpés

Az Arany-köpés negyedik epizódjában többek között generációs szorongásokról, a líranyelv alakulástörténetéről, fáradt fiatalokról és a dalszövegek „kép-igényéről” beszélgetünk, miközben mélyfúrást végzünk két Galaxisok szövegben.A teljesség felé: https://www.youtube.com/watch?v=W1ZJr-ZEqPcFelkelek, elmegyek boltba: https://www.youtube.com/watch?v=9CPghO8ZRoYIdőbélyegek:00:00 Bevezető01:07 Líratörténeti inga depoetizált és stilizálz regiszter között14:21 Szabó Benedek a Teljesség felé slágerességéről15:38 A slágeresség és a nyelvezet18:12 A Teljesség felé18:52 A cím és Weöres Sándor20:01 Szabó Benedek a tangóharmonikáról 23:28 A Teljesség felé aranyköpése26:16 A teljes szám áttekintése30:35 Szabó Benedek, arról miért nem játsszák ezt a dalt32:32 Az Arany-köpés arról, hogy miért kéne mégis játsszaniuk36:54 Felkelek, lemegyek boltba39:22 Felkelek, lemegyek boltba aranyköpése43:50 A teljes szám áttekintése47:25 BefejezésA teljesség felé“esküszöm, hogy nem fogok hányni” - mondtam a taxisnak az Astorián,aztán persze, hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalánde ez nem csak az én hibám,nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrnicsak egy elrontott éjszaka végeés úgyse fogok rá emlékezni,úgyhogy szétvertem az öklöm egy trafóház ajtajánés felszálltam a buszra, ami hazavitt hozzádegymillió-hétszázezer ember figyeli minden egyes lépésemet,mégis ez az egyetlen város, ahol viszonylag szabad lehetek,mert itt csak kor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lennide próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmiakármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveinkfelkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megintfarmerdzsekiben járok és próbálok leszokni mindenrőla falnak támaszkodva szívom az utolsó slukkot az utolsó cigimből,mielőtt elnyomnám a csikket, mint a kisebbrendűségitfiatal vagyok és fáradt, de legalább értem, hogy miért vagyok még ittakármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveinkfelkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megintannyira utálom, amikor felteszem valamire az életem,aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesenFelkelek, elmegyek boltbafelkelek, elmegyek boltbaborostás vagyok és sápadtvalaki utánam kiabál:“bazdmeg a kurva anyádat”de olyan szépek a fák tavasszal az Andrássy útonés megpróbálok nem gondolni rá,hogy szűkebbek lettek az utcákritkábbnak tűnik a levegő,és nem ezek lesznek a legszebb éveinka fejemben gyönyörű dallamok,amiket nem tudok elénekelniés mostanában egyre többszörnem is jut eszembe semmia Nyár utca húsz előtt állva a taximra várokés megpróbálok nem gondolni rá,hogy szürkébbek lettek a házak,vasárnap lejár a bérletemés nem ezek lesznek a legszebb éveinkde ha minden mindegy, akkor minden olyan szépa kondenzcsíkos égcsak az én kedvemért kékaz arcomba húzom a sálam a hajnali ködbenés röhögve nézem, ahogy lassan felkel a napmert történhet tőlem bármi,én akkor is itt fogok állni,ha nem ezek lesznek a legszebb éveinkKövessetek minket a többi social média platformon is:Facebook: https://www.facebook.com/szelsokozep/Instagram: https://www.instagram.com/szelsokozep/TikTok: https://www.tiktok.com/@szelsokozepprodukcio